Budapesten, a Március 15. téren található Nagyboldogasszony Főplébánia (gyakran emlegetik még: Belvárosi plébániatemplom) a Contra-Aquincum erődítmény falaira, annak helyén épült. Legkorábbi emlékei a román kori, ma már nem fellelhető előtemplomig nyúlnak vissza. 1046-ban ide temették Gellért püspököt. A 14. században Zsigmond király támogatásával gótikus stílusban átépítették. Mátyás király uralkodása alatt két újabb oldalhajóval bővítették. A török időkben mecsetként használták, ennek emléke egy mihrab (imafülke) a szentély délkeleti falában. 1723-as tűzvész után, a helyreállítás barokk stílusban 1725–1739 között állították helyre, Pauer János György (1692–1752) német származású építőmester vezetésével. 1839-ben a támpillérek közeit árusító bódékkal építették be, ezeket 1932-ben bontották le. Többször restaurálták: 1805–1808 között Hild János, 1889-ben Steindl Imre, 1945 után Gerő László vezetésével. A templombelső festését 1976–77-ben felújították. 2010-ben a szentély mögötti falfülkében Anjou-korabeli trónoló Szűz Mária freskót találtak meglepő épségben. A templom külseje elhanyagolt állapotban volt, míg 2011-ben a templom előtti park megújítása után a homlokzatot is renoválták Mezős Tamás építész tervei szerint.
Kövessen minket
