Bőrkorrekció

Szinte mindenkin előfordul(hat)nak különböző bőrelváltozások, melyek többfélék lehetnek: festékes vagy színtelen, kiemelkedő vagy bőrbe simuló, de méretükben és alakjukban is nagyon eltérőek. Leggyakrabban esztétikai okok miatt keresik fel a paciensek a plasztikai sebészeket: kiálló szemölcsöt, festékes anyajegyet szeretnének eltávolíttatni, de előfordulhat, hogy kisebesedő, vérző elváltozások miatt fordulnak orvoshoz.

Az anyajegyek, szemölcsök, bőrfüggelékek eltávolításánál az orvosok az alábbiak szerint járnak el: miután megnézték a bőrképlet elhelyezkedését, a paciens elmondása alapján tájékozódnak annak időbeli megjelenéséről, méret- vagy színbeli elváltozásairól, esetleg zavaró hatásáról. Elsősorban a bőrfelszínből kiemelkedő, irritációnak kitett, növekvő vagy színben elváltozó bőrképleteket távolítják el. A szemölcsöket, anyajegyeket, bőrfüggelékeket minden esetben az ép szövettel együtt metszik ki, majd azt szövettani vizsgálatra küldik.

Az operáció során az elváltozás nagyságához, elhelyezkedéséhez viszonyítják a kimetszést, melynek irányát az optimális heggyógyulás érdekében mindig a bőrredőknek megfelelően ejtik meg. A műtét utáni hegek nagyon jól gyógyulnak, a nyak-, az arc- és a kéz területén, míg a karon, lábon, háton a mozgás miatt több ideig tart a heggyógyulás. A műtéti eljárást plasztikai varrattal történő sebzárás követi. A beavatkozás után nem jellemző a szövődmények kialakulása, igen ritka a gyulladás előfordulása.

Ha mégsem lenne optimális a hegesedés, akkor később hegkorrekciót alkalmazhatnak a plasztikai sebészek. A műtétek utáni sebgyógyulás egyénenként különbözik: az utókezelés módozatai mellett nagyban függhet a környezeti hatásoktól, de szerepet játszhatnak a genetikai adottságok is. Ha a sérülések, műtéti beavatkozások után nem ideális a hegesedés, akkor legtöbbször hipertrófiás-, ritkábban keloid hegképződési zavar léphet fel. A hipertrófiás zavar esetén az eredeti hegvonalnál szélesebben és vastagabban, a bőr szintjében gyógyul a seb, de nem terjed túl az eredeti sebvonalon, míg a keloid esetében hegburjánzás alakul ki, túlnőve az eredeti metszéshatárokon.

Az orvosok először külső kezelést kísérelnek meg, különböző, erre alkalmas krémekkel próbálnak javítani a helyzeten, leghamarabb fél-egy év után merülhet fel az operáció gondolata. Hipertrófiás hegzavarnál kimetszik a korábbi heget, majd lezárják a sebet. Ez az eljárás abban különbözik a korábbi műtéttől, hogy ebben az esetben csak a heget kezelik, így jó esély van a tökéletes gyógyulásra. Keloidos hegek kezelésénél ritka a műtéti eljárás, mert a kimetszés után nagy valószínűséggel újra keloidos zavarokkal kellene szembe néznie a paciensnek, s a heg minden bizonnyal nagyobb lenne az eredetinél. Ha mégsem kerülhető el a korrekció, akkor azt speciális rtg. besugárzás követi. A keloidos területeken jó eséllyel alkalmazzák az injekciós kezelést, amikor is a hegbe szteroidot fecskendeznek, melyet a javulás mértékétől függően többször is megismételnek. A kúra hatására a keloid megpuhul, elfehéredik, szinte a bőrrel kerül egy szintbe. Az injekciózás során a beavatkozást végző orvos nagyon figyel arra, hogy csak a hegbe fecskendezze a megfelelő mennyiségű szteroidot, mert ha a környező szövetekbe is kerül a hatóanyagból, akkor ott besüppedések keletkezhetnek.