Mellnagyobbítás

Míg a történelem folyamán korábban a termékenységet szimbolizálták a hatalmas mellek, addig ma elsősorban az esztétikai megjelenés az oka, hogy a nők nagyszámban vállalkoznak mellnagyobbításra. Szinte minden média azt sugallja a hölgyek számára, ha nagy, feszes melleid vannak, könnyebben boldogulsz az életben, bármit elérhetsz! Ezért nem véletlen, hogy a mellnagyobbító műtét a legnépszerűbb plasztikai beavatkozások közé tartozik. Sokan azonban átesnek a ló túlsó oldalára, s akkora implantátumokat tetetnek be a plasztikai sebésszel, hogy az később komoly hátfájást, gerincproblémákat eredményezhet. Minden esetben fontos, hogy a sebész – az adottságok alapján kialakított – szakmai véleményét elfogadja a paciens. Nem csak kismellűek végeztethetnek el mellnagyobbító műtéteket, de alaki és szimmetriai problémák esetén is kitűnő végeredményt hozhat a beavatkozás.

A szokásos labor- és szűrővizsgálatokat követően, a plasztikai műtétek előtt elengedhetetlen konzultáció során az orvos és a paciens együtt kiválasztja a megfelelő nagyságú és formájú, szilikont tartalmazó implantátumot, melynek felülete lehet sima vagy érdes. A mellnagyobbítás három különböző műtéti technikával történhet: a leggyakoribb, hogy a sebész a metszést a mell alatti redőben ejti meg, de történhet a vágás a hónaljsarokban, valamint a mellbimbó udvarában is. A megfelelő eljárás kiválasztásánál az dominál, hogy az implantátumot a kebel mirigyállományába vagy az izom alá érdemesebb-e elhelyezni. A mirigyállomány alá beültetett implantátum természetesebb hatást kelt, ám ez a kevés mirigyállománnyal rendelkező hölgyeknél nem előnyős, így náluk a sebész a mellizom alá helyezi az implantátumot.

A többi mellplasztikai műtéthez hasonlóan, a mellnagyobbítást is altatásban végzik, a beavatkozás időtartama 1-1,5 órára tehető. A mellműtét után rugalmas kötés kerül a keblekre, melyet pár nap múlva sportmelltartó vált fel, aminek viselése másfél hónapig ajánlatos.
Varratszedésre két héten belül kerül sor, a mellek új formája körülbelül négy hónap múlva alakul ki. A lábadozás időszaka alatt kímélni kell a műtött testrészt az erős fizikai behatástól, de a szervezetet is óvni kell a nagyobb terheléstől.