A szaruhártya degeneratív betegségei általában örökletesek, kétoldaliak, a szaruhártyában a lerakódások elhelyezkedése és alakja jellegzetes. A tünetek10-20 év között jelentkeznek, a betegség lefolyása lassan halad előre, családtagokon ismétlődhet, de szaruhártya-átültetéssel a probléma jól kezelhető.
Elhelyezkedést tekintve felszínes, középső, hátsó harmadra terjedő és kevert formákat különböztetnek meg. Az ismétlődő hámhiánnyal járó felszínes degeneráció jól kezelhető excimer lézeres terápiás eljárással. Másik esetben, a felszínes szaruhártya-degenerációnál szabálytalan szélű, fehéres szaruhártya-elszíneződés lép fel, mely sebészi kimetszéssel, vagy excimer lézerkezeléssel orvosolható.
A szaruhártya minden rétegét érintő megbetegedés a kiboltosulással járó keratoconus. Ezekben az esetekben mindenképpen szaruhártya-átültetést kell végezni, lehetőleg minél korábbi stádiumban, amikor a széli szaruhártya-területek még nem vékonyodtak el teljesen. Így a beültetett korong jobban illeszkedik, könnyebb bevarrni, jobb látás-rehabilitációt biztosít. A szaruhártya nem tartalmaz ereket, ezért átültetése immunológiai szempontból kedvező, csak minimális gyakorisággal lökődik ki a szervezetből, mivel saját mivel nem rendelkezik saját vérellátással. A közeli szövetekből és folyadékból nyeri a tápanyagot és az oxigént. Ezáltal a sejtek és ellenanyagok nem érik el a frissen beültetett szaruhártyát, nem találkoznak idegen szövettel, ezért nem indul be a kilökődési reakció. Mára a szaruhártya-átültetés rutin eljárássá vált, a donor szaruhártyákról az úgynevezett szaruhártyabankok gondoskodnak, ahol előzetes AIDS- és hepatitiszvírus-szűrés történik, minimálisra csökkentve a szövettranszplantáció során átvihető fertőzések esélyét.
Az átültetés előtt mindenre kiterjedő vizsgálatra van szükség, fontos, hogy a sebész tisztában legyen a kancsalság, a tompalátás, a zöldhályog, valamint az ideghártya és látóideg problémáira utaló jelekkel, mert ezek befolyásolhatják a transzplantáció sikerét, s a várható látásélességet.
A szaruhártya-átültetéseknek két fő formája ismert. Egyik az áthatoló szaruhártya-átültetés, ilyenkor a szaruhártyát teljes vastagságában ültetik át. Az ilyen operációt igénylő esetek közé a szaruhártya minden rétegét érintő korfolyamatok tartoznak. Ez a leggyakrabban alkalmazott szaruhártya-átültetési műtét Magyarországon. A réteges szaruhártya-átültetés során a szaruhártya egyes rétegeit ültetik át a beteg szaruhártyarétegek helyére. Ide tartoznak a felszínes, hámfelőli-, vagy a mélyebb rétegek átültetései. Mindkét beavatkozás egy 6-9 milliméter átmérőjű korong formájában a szaruhártya centrumát érinti.
A körülbelül egy óráig tartó mikroszkópos sebészeti eljárás során a helyi érzéstelenítést vagy általános anesztéziát alkalmaznak. A műtét után a beteg általában egy-két éjszakát tölt a kórházban, de akár aznap is hazamehet.
Kövessen minket