A világon ma a vakság első számú okozója a zöldhályog, vagy más néven glaucoma. Ez a szem olyan látóidegi megbetegedése, melyet a szemgolyóban uralkodó tartós nyomás okoz. Ilyenkor a szemben található csarnokvíz elfolyásának és termelődésének egyensúlya felborul, mely a szemnyomás megemelkedéséhez vezet, s a látóidegfő vérellátási zavarát, valamint szaruhártya vizenyőt okoz. A vérellátás zavarának következtében a látóidegfő idegsejtjei az ideghártyával együtt elhalnak, így nem képesek a látótér területein a látást továbbítására, sötét foltok, kiesések jönnek létre. Ekkor visszafordíthatatlan látásromlás alakul ki, de az időben felfedezett és kezelt betegség esetén ez a folyamat megállítható, a vakság megelőzhető! Ezért kiemelt fontossággal bír a betegség korai felismerése, a számítógépes látásvizsgálatnak köszönhetően már a legapróbb elváltozás is kimutatható.
A zöldhályog leggyakrabban 40 éves kor után jelentkezik, kialakulását megnövelhetik a következő rizikófaktorok: családtagok körében előforduló zöldhályog, idősebb életkor, érszűkület, cukorbetegség, magas vérnyomás, dohányzás, alkoholfogyasztás, emelkedett vagy ingadozó szemnyomás, szűk szemfenéki érhálózat.
A betegség jellegzetes tünetei a szem kipirosodása, környékének fájdalma, homályos látás, szivárványszerű karika észlelése a fényforrás körül. Rohammal is jelentkezhet a zöldhályog, melynek jellemzői: "kőkemény szem", elviselhetetlen fájdalom, nagyfokú szemnyomás emelkedés, hányinger, kitágult szembogár, zöldes-szürkés szaruhártya. Legtöbbször azonban lappangva, tünetmentesen érkezik ez a súlyos szembetegség, ezért kiemelten fontos a már említett rendszeres, kétéves időközönként elvégzett szűrővizsgálat.
Három féle zöldhályog-típus ismert: a nyílt és-, zárt zugú- valamint a másodlagos zöldhályog. A diagnózis felállításához különböző vizsgálatokat végeznek a szemészek, szemnyomás-méréssel, csarnokzug-, szemfenék- és látótérvizsgálattal próbálják időben kiszűrni a zöldhályog tüneteit, vagy a már meglévő panaszokat orvosolni. A kezelést a zöldhályog határozza meg, a cél, hogy csökkenjen a szemnyomás, javuljon a látóidegfő keringése.
A betegség kezelésének első fázisában először szemcseppekkel, gyógyszerekkel, infúzióval próbálják a nyomást csökkenteni, ám ha ez nem vezet eredményre, akkor a nyílt zugú zöldhályognál lézeres műtéttel nyitják meg az elzáródott elvezető csatornákat, zárt zugú zöldhályognál pedig nyílást készítenek a szivárványhártyán. Mindkét beavatkozással javul a csarnokvíz elvezetése. A fájdalom megelőzésére érzéstelenítő szemcseppet alkalmaznak, a lézeres operáció után a paciens még aznap hazamehet.
A másik módszer a filtrációs műtét, mely során a szemész manuálisan készít új elvezető rendszert, így képez elkerülő útvonalat az elzáródott elvezető csatornák mellett a csarnokvíz elfolyására. Ezt az operációt klinikán vagy kórházban végzik, de a beteg már a műtét napján otthonába távozhat.
Az operáció után az orvos szemcseppet ír fel a paciensnek, megvizsgálja, ellenőrzi a szem belnyomását, meggyőződve a beavatkozás sikerességéről.