A XI. században emelt, román stílusú és gótikus átépítésű bazilika és apátság romjai mellett felszínre hoztak egy temetőkápolnát, temetőt, és az egész az épületegyüttest körbeölelő középkori várfalat.
Az apátság révén Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki. A feltárt, és helyenként rekonstruált romokat ezért 1983-ban nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.
Mai romos állapotában is páratlan látvány Szent László király egykori nyughelye, a somogyvári apátság. Somogyvár északi részén, Kupavárhegyen volt Koppány herceg székhelye: hatalmas vár, hatalmas védművel. Ennek a területén Szent László nagyméretű apátságot építtetett 1091-ben azzal a céllal, hogy ide temetkezzen. Valóban ez lett első nyughelye, földi maradványait szentté avatásakor innen vitték Nagyváradra.
Az 1970-es években nagy ásatások folytak itt Bakay Kornél régész professzor vezetésével. Ezek során kerültek felszínre a hatalmas bazilika és a kolostor falai, továbbá a területet védő robusztus várfal maradványai. A korabeli Európa egyik legpompásabb, legelegánsabb építménye volt. Azonosították a kriptát is, amely Szent László király első nyughelye lett.
Az apátság 2006-ban a nemzeti gondnokság vagyonkezelésébe került. Felmérték az állapotát, s kiderült, hogy még a régészeti kutatások sem fejeződtek be. Nemcsak a plató, de a hatalmas dupla sáncárkok - létezésükről tudtak - teljes feltárása sem történt meg. Bakay Kornél professzor vezetésével újra elkezdődött a régészeti feltárás. 2007-ben volt az első sáncátvágás az egyik, 2008-ban a másik oldalon. A sáncárkok, amelyek a Kupavárhegyet teljesen körülölelték, Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű építményei. A nagyobbik mélysége 12, a kisebbik hét méternyi.
A várhegynek saját kikötője volt, ahová a Balaton északi oldaláról hozták az építőkövet hajóval. A tíz méter magas fal teteje szekérrel is járható volt. Jelenleg az apátság falai két méter magasságig állnak.
A lovagkirály, második szent királyunk nyughelye évszázadokig zarándokhely volt, de ez mára feledésbe merült.
Kövessen minket