Állami Szívkórház

A Szívkórház a Gyógy téren áll, a régi fürdőházak helyén. Egykor 10 fürdőkádban, kazánnal melegített savanyúvízben fürödtek itt a vendégek. Az eklektikus stílusú épület később a város egyik emblematikus helyévé vált. Sok híresség mellett itt gyógyult meg Rabindranath Tagore, a nagy hindu költő is. Jelenleg a kórház évente csaknem 10.000 beteg gyógyul itt.

Falain emléktábla őrzi az első fürdőorvosok, Oesterreicher Manes József és Orzovenszky Károly nevét, akiknek jelentős szerepük volt az új gyógymódok elterjesztésében.
A kórház története visszanyúlik a XVIII. századba, amikor az 1716. évi tihanyi apátsági birtokösszeíráshoz 1-2 év múlva utólag beírják, hogy Füreden savanyúvizek vannak. A kórház helyén Tenkovits Miksának másfél holdas telke volt, itt fakadt az a forrás, melyhez fürdőházat építtetett és 10 fürdőkádban kazánnal melegített savanyúvízben biztosított fürdést a nagyszámú vendégnek. Halála után özvegye 1741-ben eladta a fürdőt Schuster József orvosnak, aki haláláig, 1748-ig üzemeltette.

1749-ben örököseitől bérbe vette az egész területet Lécs Ágoston tihanyi apát, aki a szerződésben közölt leltár szerint "... fürdőházakat, azokban lévő üstöt vagy vízmelegítő rézfazekakat, fürdőkádakat..." vett át.

1755. július 30-án Lécs apát véglegesen megvásárolta az özvegytől az ingatlant és 7 kisebb fürdőházzal, 23 fürdőkáddal megalapította a savanyúvízi gyógyhelyet. Ezen a kis telepen 1765-ben épült fel az első nagy épület, az ún. Ófürdőház, mely egyemeletes ház volt a mai kórház keleti szárnya helyén. A Gyógy teret érintő 1826. és 1834. évi tűzvészek megrongálták a fürdőberendezéseket is, ezért azok kijavításával együtt 1835-1836-ban Packh János tervei alapján klasszicista stílusban felépítették az ún. Újfürdőház két- emeletes épületét mely a kórháznak a térre néző szárnya helyén volt, s fedett folyosó kötötte össze az Ófürdőházzal. 1842-ben emeletes, un. keresztházat építettek az Ófürdőházhoz csatlakozva.

1869-1871 között Cametter Bernát terve szerint kora eklektikus stílusban felépült a Balatonra néző, hatalmas szárny, az ún. Erzsébet-udvar, amelytől később az egész együttes az Erzsébet Szanatórium nevét kapta. 1872-ben összekötötték az Erzsébet-udvart az ún. Klotild-udvarral, így közvetlen átjárást biztosítva a fürdőkhöz.

1912-ben Hajdú Tibor pannonhalmi főapát nagyarányú korszerűsítést hajtatott végre, 1912-1913-ban az ún. Tibor fürdő épületszárnyával kialakult az egységes épület, a homlokzatokat is átformálták, szecessziós ízlésben. Az első világháborúban hadikórház volt. Ebben az időben már nemzetközileg is híres szanatóriumnak számított, 1926 novemberében Rabindranath Tagore, a nagy hindu költő is az Erzsébet Szanatóriumban keresett gyógyulást. 1946-1947-ben szovjet sebesülteket ápoltak benne. 1948-ban visszakapta a bencés rend.

1949-ben állami kezelésbe került a szanatórium, azóta Állami Kórház néven működik. 1965-1969 között teljesen átalakították az épületet, korszerűsítették a kórház berendezéseit, kardiológiai rehabilitációs központtá alakították át a szív- és keringési betegségben szenvedők számára. A régi épületegyüttes 1975-1979 között újabb modern épületszárnyakkal bővült, 2 ágyas fürdőszobás betegszobákkal. Az üzemeltethető ágyak száma ezzel 600 fölé emelkedett. S jelenleg sok ezer beteg kezelésére van lehetőség.

A kórház környéke védett gyógyövezet. A gyógyítás terén elért tömeges eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Balatonfüredet 1971-ben gyógyüdülő várossá nyilvánították.