A fafaragás nagyapjától örökölt családi hagyomány. 1975-ben rokkantnyugdíjas lett, és ekkor kereste elő az ősi szerszámokat és kezdett el faragni. Először bútorokat, majd egyházi alakokat és síremlékeket készített, később esztergályozott tárgyakat: kulacs és csónak, majd citera és bútor került ki a kezei alól. 1980-tól Gyulán szakkört vezetett. Több csoportos és önálló bemutatkozása, kiállítása volt belföldön: Tokaj, Tata, Mezőhegyes, Sződliget, Kecskemét, Budapest, Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Székesfehérvár. Magyarországon kívül eljutottak Ausztria, Szlovákia, Románia, Olaszország, Németország, Szerbia, Franciaország, az Usa és Kanada kiállítóhelyeire is. Munkájának elismeréseként megkapta Gyula város emlékplakettjét. A Népi Iparművész címet 1994-ben adományozták neki. 2001-ben Gyula város Kiváló Polgára lett.
„Ma igazi elfoglaltságot jelent a fa megművelése. Az elkészült alkotások éltető erőt kölcsönöznek.”
Kövessen minket