A kecskeméti művésztelepet Iványi Grünwald Béla alapította 1909-ben a nagybányai művésztelepet alapjaiban megrendítő „neós forradalom” művészeinek kecskeméti letelepítésére. A magyarországi művésztelepek között egyedülálló jellegzetessége, hogy az építőművészeti, festészeti (festés, rajzolás, szobrászat) és iparművészeti (kerámia- és szőnyegszövő-műhely, könyvművészet) tagozatok szervesen egymásba kapcsolódó, egymásra épülő hármas pillért alkottak. Kecskemét ezáltal jelentett átmenetet a tisztán festői karakterű Nagybánya és zömmel iparművészeti jellegű Gödöllő között. Az 1910. november 5-i keltezésű helyszínrajz jól mutatja a művészkolónia (hat művészvilla, festőiskola, közös műterem-bérház) laza, ám mégis egy tengelyre fölfűzött, az adott terepviszonyokkal is számoló elővárosias, kertes jellegét. A művésztelep végleges, beköltözhető formájában 1912 tavaszára lett kész. Funkcionálisan, festmények, grafikák készítésére, szobrok mintázására (a mai napig) jól használhatóak a műtermek, hiszen megfelelő a belmagasságuk ahhoz, hogy a nagyméretű ablakok biztosította természetes fényviszonyok mellett, alkalmas, jó kialakítású közegben dolgozhassanak a művészek. Funkcionálisan, festmények, grafikák készítésére, szobrok mintázására (a mai napig) jól használhatóak a műtermek, hiszen megfelelő a belmagasságuk ahhoz, hogy a nagyméretű ablakok biztosította természetes fényviszonyok mellett, alkalmas, jó kialakítású közegben dolgozhassanak a művészek.
Kövessen minket