A szobrot a pestis leküzdésének emlékére emelték 1713-ban.
A kőszegi pestisszobor egyike a legkorábbi magyarországi Szentháromság-szobroknak. Fertőrákosi mészkő anyaga nemigen tud ellenállni az időnek, ezért 1813-ban, 1869-ben és 1974-ben is restaurálni kellett.
A mű hármas tagozódású: talapzatból (posztamens), oszlopból és szoborból áll. A nyolcszögletű, tagolt talapzat kiugratott sarkain négy szent szobra emelkedik. Elöl, jobb oldalon Szent Rókust látjuk vándorbottal, lábánál kutyával, bal oldalon Szent Sebestyén ókeresztény vértanú nyílvesszőkkel átdöfött alakja látható.
A posztamens hátsó két sarkán Szent József és Nepomuki Szent János szoboralakja helyezkedik el. A talapzat főhomlokzati felületén levő relief Szent Rozália alakját örökíti meg, akinek kultuszát az Esterházyak terjesztették el Magyarországon.
A csavart törzsű, korinthoszi fejezetes oszlopon szárnyas angyalfejek és életnagyságú kifaragott puttók láthatók. Az oszlop Fő tér felé néző oldalát a puttók számával is hangsúlyozta a művész. A legfelső puttófigura szalagján olvasható latin gyelvű szöveg kronosztichonja az 1713-as évszámot jelzi. "Lapos DIVa trIas LIbera faMe pesteqVe beLLo" ("Szentháromság szabadítsd meg az elesetteket az éhségtől, a pestistől és a háborútól") A szöveg utalás arra, hogy 1710-ben a hadak hozta pestis következtében csaknem 600-an haltak meg Kőszegen, amikor a város mindössze 2500 lelket számlált.
Az oszlop tetején lévő Szentháromság-ábrázolás főalakja a trónszéken ülő, pápai süveges Atyaisten, ölében a keresztre feszített Fiú. A Szentléleket szimbolizáló galambot a két főalak alatt az oszlopfőbe helyezte el a művész, eltérően az általában szokásos kompozícióktól.
Kövessen minket