Városháza

A Városháza Magyarországon talán az egyetlen olyan középület, amely létrejöttétől a mai napig megőrizte eredeti rendeltetését.

A Stadthaus vagy szenátusház az 1328-1876 között széles önkormányzati jogokkal rendelkező város helyi kormányzati épülete volt, amely a közigazgatás 1876-os reformjától 1949-ig a polgármesteri hivataloknak is helyet adott. Mint a város mindenkori közéletének központja, szerencsésen kapcsolódott az egykori főtér, a belső piactér (ma Jurisics tér) életéhez. Meglepően közel állt a város legforgalmasabb áteresztő kapujához, az Alsó kapuhoz. Ebben az épületben zajlott az önkormányzati élet sokfélesége: az igazgatás és gazdálkodás, a büntető és polgári perek, az ítélet- és szabályalkotás, de az országgyűlési követek és deputációk kiküldésének ceremóniája, sőt a törvényhírdetés is.
Az épület mai homlokzata az 1710. évi nagy tűzvész után alakult ki. A sávos képzésű földszintet az emelettől erőteljes övpákány választja el. Ezt az egyszerű keretezésű emeleti könyöklővel és szemöldökpárkánnyal kiképzett ablakok kötik ossze a tagozott, széles főpárkánnyal. Felette az egész homlokzatot erőteljes párkánnyal záruló, nyílásokkal áttört attikafal koronázza. Mögötte húzódik a védelmi célokat is szolgáló ároktető.

Az emeleti ablakok között elliptikus mezőkben három címer és két, alakos falkép látható. A címereket 1712-ben festették, a szenátus soproni mestert bízott meg a feladattal. Balról a legszélső a Jurisics család címere.

A középső címer, a harmadik számú falkép a történelmi Magyarország kiscímere: a pajzs felett a szent koronával. Az ötödik falkép Kőszeg történeti városcímere, amelyet 1446-ban kapott III. Frigyes német-római királytól. A címerpajzsot ormos mellvédű városfal, bástyatorony, arany királyi korona, vörös színű toronysisak és egy-egy felhúzott rácsozatú városkapu ékesíti. A búzakék címermezőt barokk damaszkozás díszíti.

A címerek és az alakos falképek tojásdad falkerete festett felírásos volt, de csak az utolsó őrizte meg ezeknek a szövegeknek a töredékét.

A második és negyedik számú falkép későbbi (1943-1944) alkotás. Eredetileg nem ez, hanem az osztrák császári címer eleme, a kétfejű sas volt az ábrázolási téma. A Patrona Hungariae, azaz Magyarország Nagyasszonya a gyermek Jézussal témájú kép balról a második, míg a negyedik I. (Szent) István királyt ábrázolja teljes uralkodói díszben. Festője a szombathelyi Radnóti Kovács Árpád volt.

Töredékesen maradt fenn az ablakok szemöldökpárkánya közt futó, festett feliratos szalag is. A magyar kiscímer feletti latin nyelvű időmértékes verssor disztichonja a következő: "PaCe VIrent CoLLes CrVX fVLget LenIter aMnes" (Békében virulnak a hegyek, a kereszt szelíden csillog a patakokon). Az első sor római számértékű, arany színű, kiemelt betűi 1527-et adnak ki. Ehhez hozzá kell adni a kronosztichon alsó sorában fennmaradt további betűszámokat: ICIV IVX XIIVI, azaz 141-et, ami azt jelenti, hogy a felírás 1668-ban keletkezett - ez pedig megegyezik a Sgraffitós-ház festett feliratának évével. Sajnos ilyen töredékesen nem eléggé pontos az évszám-rekonstrukció. A városcímer feletti latin szöveg még töredékesebb, csa a "pestIs" szót leget egyértelműen kiolvasni. Magára a disztichonra kellene bukkanni ahhoz, hogy helyre lehessen állítani az egész szöveget. Azonban ezek a töredékes részletek is arról tanúskodnak, hogy a városháza homlokzata valaha sokkal díszesebb volt a mainál.