Cák

A község határában római kori sírdombokat és a század elején 2 frank mintájú, 9. századi típusú szárnyas vas lándzsát találtak.
A honfoglalás utáni első írásos emlék 1279-ből való, akkor villa Chak néven említik. A későbbiekben Czak, Czaak változatok is előfordultak. Ismert még a német: Zackenbach és a horvát: Caka elnevezés is, bár a múlt század végén alakossága túlnyomó többsége magyarnak vallotta magát.
A 13-14. században a németújváriak birtoka volt, először Szent Vid várának, majd Rohonc tartozékaként. 1405-ban Zsigmondtól Garai Miklós nádor kapta meg. Ekkortól végig Rohonc birtokosai: Morgenwerder Jakab, Mátyás király tüzérmestere, a Baumkirchner-család, majd a Batthyányak uralták.

A 16-17. századi pusztítások nem kerülték el Cákot sem. 1573-ban átvonuló katonák égették fel, a Bocskai-felkelés harcai után a korábbi 17 házból 12 elpusztult. A 19. század végéig jelentős szőlő- és borkultúrája volt, a filoxéra járvány ezt elpusztította. A szőlőket újratelepítették ugyan, de régi jelentőségét már nem nyerte vissza. A korábban is jelentős gesztenye- és gyümölcstermesztés vette át szerepét.
Korábbi, Szt. Péter és Pál tiszteletére szentelt, temploma helyett 1894-ben építettek újat, Ludwig Schőne bécsi építész tervei alapján.

Érdekesek a község határában levő műemléki védelem alatt álló pincék. Ezek a talpgerendás, boronafalú, előreugró tetőszerkezetű, zsúppal fedett épületek nem bor, hanem elsősorban gesztenye és gyümölcs tárolására szlgáltak. A ma alig 230 lakosú kisközségben egyre több a hétvégi telket vásárló betelepülő, akik tiszta levegője és a szép hegyi környezet miatt szerettek bele.