Noha régészeti és történeti adatokkal nem sikerült eddig bizonyítani, hogy pontosan mikor és miképpen nyerte el a magyar szürke fajta ma ismert küllemét, kétségtelen, hogy itt a Kárpát-medencében őseink tenyésztették ki sok száz évvel ezelőtt.
Évszázadokon át lábon hajtották Nyugat Európába, eljutott Nürnbergig, Strassburgig és Velencébe is. Történelmi családjaink vagyonát gyarapította a marha kereskedelem, a tőzsérkedés. Kitűnő export húsmarhának számított ebben az időben ez a fajta.
Feljegyezték, hogy a német városokban nem engedtek más húst mérni, amikor megérkeztek a magyar gulyák, hogy ne lehessen a jó minőséget hamisítani.
Amikor politikai, vámügyi okokból megszűnt az export, kiderült, hogy nagyon jól megfelel az igázás követelményeinek ez a fajta és kis és nagy birtokok talaj munkáiban és szállítási feladatainak megoldásában tette magát híressé. Gyorsabb és igénytelenebb volt más fajtákkal összehasonlítva.
A huszadik század közepétől a gépesítés fejlődésével nem volt immár szükség igás állatokra, ekkor a fajta válságba került és a létszáma drámaian csökkent.
A 60-as években már szinte csak három állami gazdaságban maradt mintegy 160 tehén, majd két termelő szövetkezet is kezdett foglalkozni vele. Álljon itt ezek neve: Hortobágyi Állami Gazdaság, Középtiszai Állami gazdaság, Városföldi Állami gazdaság, Orosházi Új Élet MgTSz és Kiskunfélegyházi Lenin MgTSz
A tenyésztők lelkesedése és a kevés, de állandó állami támogatás eredményezte, hogy végül sem pusztult ki a magyar szürke. Mára büszkén mondhatjuk, hogy amíg az ország tehén állománya a felénél is kevesebbre csökkent, addig a magyar szürke létszáma több, mint harmincszorosára nőtt és meghaladja a hat ezret. Sok magán tenyésztő és Nemzeti Park is bekapcsolódott a fajta tenyésztésébe.
Kövessen minket