Halványkék alapon piros pöttyök, és egy copfos kislány: így nézett ki a Túró Rudi prototípusának alufólia borítása 1968-ban. Mondhatnánk, ez volt a Túró Rudi rugdalózója. Ekkor még egy kolbásztöltőre hasonlító faszerkezetes szerkezetből tekeredett elő a túrókígyó, és ezt szemmértékkel adagolták háromdekás darabokra, hogy ezek a szeletek utána kakaómassza-fürdőt vegyenek.
A legendás ízt 1954-ben kezdték el kikísérletezni: három tejipari mérnök (Takó Imre, Ketting Ferenc és Borka Zsolt) a Szovjetunióban tett tanulmányútjukon kaptak ihletet egy orosz túrós édességet kóstolgatva: a túró, vaj és zsír keverékből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú és kerek formájú nyalánkságot ők túró mignonként tartották számon.
A Túró Rudi receptjébe egy sajátos magyar ízvilágot álmodtak – a citrom és a jellegzetesen hasadó bevonómassza teszi összetéveszthetetlenné. Emlékeztek még a retró-rudira, ami gyakran kicsit erjedt ízzel is rendelkezett? Ma már a profi tárolásnak köszönhetően nem kerül boltokba ilyen bakival rendelkező termék (sokak nagy bánatára).
Kövessen minket