Zsinagóga

Megépült a híres pécsi zsidó iskola és vele párhuzamosan a ma is működő romantikus stílusban épült Nagyzsinagóga, melyet négy évig tartó építési munkálatok után, 1869. július 22-én avattak fel. Tervezői, Feszl Frigyes (legismertebb műve a Pesti Vigadó épülete, valamint a budapesti Dohány utcai Zsinagóga szentélykupolája), Gerster Károly és Kauser Lipót, mindhárman jeles egyéniségei voltak a 19. századi magyar építőművészetnek; az építkezés kivitelezője Ivánkovics István volt. A templom melletti épület a valamikori zsidó hitközségi iskola, melynek udvarában található az a kis zsinagóga, melyet a jelenleg kis létszámú pécsi zsidó hitközség tagjai hétköznapokon használnak.
 
A török hódoltságot megelőzően már éltek zsidó vallású emberek Pécsett, de a török kiűzése után csak hosszú idő elmúltával tudtak újból visszatelepedni. A pécsi polgárok 1692-ben esküt tettek, miszerint nem katolikus vallású embereket nem engednek a városba. Ezen erőfeszítések ellenére a zsidóság száma nőtt, kultúrájuk terjedt. 1827-ben temetőt vettek, 1843-ban imaházat rendeztek be a Zrínyi utca 10. szám alatt lévő Engel-házban, 1843-ban a Citrom utcában építettek zsinagógát. Megépült a híres pécsi zsidó iskola és vele párhuzamosan a ma is működő romantikus stílusban épült Nagyzsinagóga, melyet négy évig tartó építési munkálatok után, 1869. július 22-én avattak fel. Tervezői, Feszl Frigyes (legismertebb műve a Pesti Vigadó épülete, valamint a budapesti Dohány utcai Zsinagóga szentélykupolája), Gerster Károly és Kauser Lipót, mindhárman jeles egyéniségei voltak a 19. századi magyar építőművészetnek; az építkezés kivitelezője Ivánkovics István volt.
A templom azóta is megőrizte eredeti belsejét, külső felújítására 1980-1983 között került sor. 1981. május 18-án nyílt meg a nagyközönség, az idegenforgalom számára. A zsidó vallási törvénynek megfelelően sem kívül, sem belül nem találunk alakos ábrázolást.
A templom főhomlokzata három részre tagozódik, melynek középső részén a következő bibliai idézet olvasható héber nyelvű szöveg alapján: "Az imádság háza minden nép számára."- ennek értelmében az istentiszteleteket bármely vallású hívő látogathatja.
A homlokzaton legfelül az ún. "mózesi kőtáblákat" láthatjuk, a Tízparancsolat számjegyeivel (a héber nyelvben minden betű számértéket is jelezhet). A kőtáblák mellett mindkét oldalon buzogányfej díszítések keltenek figyelmet.
A zsinagóga belsejébe érve a templomhajó is hármas osztású. A festett mértani formák, továbbá a virág- és gyümölcsdíszítések harmonikus egységet képeznek. Elől a szentélyt - melynek fala kelet, illetve Jeruzsálem felé tekint, mennyezetét csillagokkal és napszemekkel teli égbolt borítja -, szépen díszített bronzkorlát választja el a hajótól. A szentélyben helyezkedik el a frigyszekrény, melyet négy márványoszlop és hatalmas kupola alkot. Előtte a tóraolvasó asztal, valamint a "Könnyek könyve" található, amelyben a koncentrációs táborokban, főleg Auschwitzban halálra kínzott 3022 mártír neve szerepel. Az örökmécses, amely Isten állandó jelenlétét szimbolizálja, Dávid-csillag alakú formájával tér el a katolikustól. Ugyancsak itt találhatók a hitközségi elöljáróság padsorai, a szószék, valamint a nyolcágú gyertyatartó, amely a teremtés hét napját szimbolizálja. A szentély előtti oldalfalakon gyászszalagokkal övezett táblák láthatóak. A táblák héber nyelvű felirata utal arra az utolsó istentiszteletre 1944-ben, amelyen még azok a hitközségi tagok is jelen voltak, akik később mártírhalált haltak.
Innen jobbra nyílik a kántor, balra pedig a rabbi (vallási vezető) öltözője. Felettük található a kórushely és az orgona, mely ipartörténeti értékű hangszer hazánkban. Építésével, Angster Józsefet, az akkor megalakult Angster Orgonagyár vezetőjét bízták meg. Ez az orgona volt az első műremeke a gyárnak, mely 1869 márciusában készült el, nagy sikert hozva az ifjú mesternek. Kifelé menet a hajó mindkét oldalán üvegszekrényekben lélekmécseseket találunk, melyek az elhunytak halálozási évfordulóján kerülnek meggyújtásra.
Az előcsarnokban a gránittáblákon az egykori tisztségviselők és a szentegylet alapítványozóinak névsora olvasható. A bal sarokban elhelyezett kézmosó a régi korok rituális tisztálkodását jelképezi. Felette a miniórák az istentiszteleti imarendet jelölték szombatokon és ünnepeken. A templom külső falain számos emléktáblát helyeztek el az I. világháború áldozatai, valamint a zsidó mártírok tiszteletére.
A templom melletti épület a valamikori zsidó hitközségi iskola, melynek udvarában található az a kis zsinagóga, melyet a jelenleg kis létszámú pécsi zsidó hitközség tagjai hétköznapokon használnak.