A Zsolnay gyár története 1853-ban kezdődik. Ekkor alapította Zsolnay Miklós a lukafai keménycserép manufaktúrából a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amelyet 1854-ben a cégbejegyzést módosítva idősebbik fia, Ignác nevére íratott.
Az 1870-es évek közepére a tizenöt-húsz munkást foglalkoztató gyár fejlődésében a külföldi szakembereken kívül a Zsolnay család tagjainak is része volt. Mind Vilmos, mind pedig gyerekei, Teréz, Júlia és Miklós részt vettek termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében és a vevőkkel való kapcsolat megteremtésében, ápolásában.
Az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott találmányával, a magas tüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.
Zsolnay Vilmos Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján az 1890-es években kísérletezte ki saját lüszter technikáját, az úgynevezett eosint. Az eosintechnika inspirálta a gyárban az új stílus, a szecesszió kibontakozását.
A Zsolnay nevet és márkát a második világháború után a gyár 1974-től Mattyasovszky-Zsolnay Margittal történt megállapodás alapján használta ismét. Az önállóságát 1982-ben visszanyerő gyár a fejlesztés fontos lépéseként növelte az edényáru gyártásának mennyiségét. A díszáruk iránti hazai kereslet fokozatos növekedésével párhuzamosan nyíltak meg a vidéki márkaboltok és a Zsolnay gyár exportügyletei egyre több országra (Anglia, Ausztria, Olaszország, NSZK, Dánia, Finnország, Svédország, Görögország, Japán, Dél-Korea, Irak, Irán) terjedtek ki.