"... - A gasztronómia nem ér véget a tányér pereménél. A gasztronómia olyan nekünk, mint a bornak a terroir. Ami fölöttünk, és ami alattunk van. A tálalás, a beszélgetés, a bor. Valószínűleg akkor lennék boldog, ha egy borvacsorán a vendégektől a séfen keresztül a pincérig mindenki átérezné, átélné, milyen felemelő tud lenni a minőség. Ha mindenki értené. Ha észrevenné, hogy a tányértól az evőeszközön keresztül a pohárba töltött borig, a legjobb alapanyagból mesterien elkészített fogásig, mind a saját életminőségünk záloga. Nem azért fontos ez, hogy eldicsekedhessünk vele, hanem azért, hogy valóban teljesebben, minél nagyobb felületen éljünk.
– Nem elitizmus ez?
– Dehogynem. Elitizmus a szónak abban az értelmében, hogy mindenből a legjobbat szeretném kihozni. Az életnek tartozom azzal, hogy a minőségen keresztül teljesebbé tegyem. Ez nem jelenti azt, hogy a hétköznapokban, amikor alsónadrágban állok a hűtő előtt, ne tudnék örülni egy középszerű vajnak, friss kenyérnek, tisztességesen elkészített bornak. Ez is öröm. Én sem iszom minden nap csúcsbort. A nagy borokat inkább gyűjtöm, egyedül föl se merem bontani őket. Ahhoz értő társak kellenek, megfelelő pillanat..."
Kövessen minket