Egyházközségünkről 1620 óta vannak írásos feljegyzések, azóta ismerjük a lelkipásztorok névsorát is.
1684-ig virágzó eklézsia, többször esperesi székhely, az ellenreformáció idején azonban a hivek menekülésre kényszerülnek, lelkipásztorukkal együtt Csapdi-ra költöznek.
1825-től fokozatosan újra népesül, elsősorban a környékbeli falvakból betelepülőkkel.
Iskolát és tanító lakást építenek 1855-ben.
1913-ban Jordán István pomázi kereskedő végrendeletileg erre hagyott adományából megvásárolják a romos és évszázada használaton kívüli ortodox templomot a mai Rákóczi utcában. Kitatarozzák, szószékkel, úrasztalával, padokkal látják el, harangokat öntetnek.
1929-ben nyolc tantermes korszerű iskolát építenek – amit 1950-ben teljes berendezésével együtt kártalanítás nélkül államosítanak.
A második világháború végén a város lakossága 9600 fő, ez fokozatosan a 20.000-re nő az ezredfordulóig. Két művésztelepe, történelmi levegője és kedves arculata sok értelmiségit is vonz az ország minden tájáról, de a fővárosból zöldövezetbe költözők is állandóan növelik a lakosság létszámát.
A hatvanas-hetvenes években bővítik a parókiát, 1982-ben orgonát vásárolnak, 1985-ben fűtéssel látják el a templomot, 1993-ban kápolnát, tetőtéri ifjúsági termet és kiszolgáló helységeket építenek, 1998-ban teljesen felújítják az orgonát. Kilenc évi erőfeszítés után 1999-ben újra indítják az egyházközség egykori iskoláját, most már mint négy- és nyolcosztályos gimnáziumot. Ennek átépítése, bővítése és tornateremmel, kápolnával ellátása 2011-ben fejeződik be.
2009-ben a a város kérésére átveszik a súlyosan felújításra szoruló (mint utóbb erre fény derül: életveszélyes állapotban lévő) Vasúti villasori óvodát, ennek felújítása, átépítése és bővítése 2011-ben fejeződik be, amikortól az immár Református Óvoda 108 óvodást fogad be.
A templomot annak folyamatos repedezése miatt statikailag megerősítik és kívül-belül teljesen felújítják 2009-2011-ben.
Kövessen minket