1797-ben egy angol földrajzi utazó, Robert Towson vörös márványra épült városként jellemezte Tata városát.
Később 1859-ben Carl Peters osztrák geológus, publikálta először tudományosan a tatai "vörös márványt", és említette meg rétegtani tanulmányában az alatta települő fehér mészkőréteget, az úgynevezett Dachsteini Mészkővet ("Dachsteinkalk") és a benne található feltünően sok szívkagylót (Megalodus). Ugyanebben az időben Franz Hauer tanulmányában a juraidőszaki kőzetformációból, új ammonita maradványokat (lábasfejűek) írt le. (200-180 millió év közötti idő).
1906-ban a világhírű magyar geológus professzor Lóczy Lajos elsőként fedezte fel és írta le tudományos publikációjában a kréta időszaki képződményeket és a bennük megtalálható tengeri liliom maradványokat. (142-65 millió év közötti idő).
A magyar geológiai tudomány kiemelkedő geológusa, Fülöp József professzor, az ELTE volt rektora, 1975-ben a tatai Kálváriadombról írt átfogó monográfiájában korszerűen feldolgozta a mezozoikum (a földtörténet középkora) triász, jura és kréta időszaki földtani, őslénytani képződményeit. A terület geológiai természeti értékei mellett felfedezte és publikálta az őskori tűzkőbányászat lelőhelyeit is. Fülöp professzor 1994-ben bekövetkezett haláláig folytatta a Kálváriadomb geológiai, őslénytani, paleontológiai, paleoarcheológiai kincseinek kutatását.
Kövessen minket