Történelem

Győrnek a térségben mindig meghatározó szerepe volt. A város az ősidők óta lakott terület. Az első nagyobb település K. e. 500 körül alakult ki, lakói kelták voltak, akik a várost Arrabonának nevezték. E név rövidített formája máig használatban van a város német és szlovák neveként (Raab illetve Ráb).

Az K. e. I. században római kereskedők költöztek Arrabonába. I. sz. 10 körül a római hadsereg elfoglalta a Dunántúlt, létrehozva Pannonia provinciát. A provinciát védő castrum (vár) mellé polgárváros is települt. Bár a germán, majd hun törzsek támadásai miatt a rómaiak a 4. században lemondtak a területről, a város lakott maradt. A következő évszázadokban szlávok, avarok és frankok is éltek itt.

A honfoglaláskor a magyarok megerősítették a volt római erődöt, I. István király pedig püspökséget alapított, és székesegyházat építtetett. A megyerendszer kialakításakor Győrt székhellyé tette, várispánsággal az élén. A város a középkorban kapta a Győr nevet. A vár – fekvésénél fogva – a Duna-menti kereskedelem nélkülözhetetlen átkelőhelye, később piaca. A többi magyar városhoz hasonlóan ugyanakkor Győrt sem kímélték meg a történelem viharai: a tatárjárás során feldúlták. A tatárok rombolása után a várat kőből újjáépítették, és püspöki birtokká nyilvánították. Ettől kezdve Püspökvárnak is nevezik.  1273 tavaszán cseh kézre kerül, majd júniusban IV. László visszafoglalta.

Ezt követően zavaros idők következtek. Úgy telt el kétszáz év, hogy a várnak állandóan más ura volt. 1403-ban Zsigmond király seregei vették ostrom alá a várat, hogy megbosszulják Hédervári János püspök király elleni összeesküvését. 1440-ben királyi székhelyé válik Győr. Erzsébet királynő ugyanis megszerezte a magyar koronát csecsemőkorú gyermeke számára, székhelyének pedig Győrt nevezte ki. Ekkor járt először a Szent Korona a városban.

A mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás után Győr sorsa is bizonytalanná vált. Frangepán György városparancsnok előbb I. Jánost ismerte el királyként, de báró Nádasdy Tamás budai és gróf Cseszneky György tatai kapitány Győr alá érkező seregének nyomására a város védői és polgárai I. Ferdinánd pártjára álltak. A városba érkező I. Ferdinánd király gróf Lamberg Kristófot nevezte ki a vár parancsnokának, aki azonban 1529-ben a fenyegető török veszély közeledtével nem is kísérelte meg megvédeni Győrt, inkább felgyújtatta a várost, amely az erőd kivételével teljesen leégett. Az érkező török hadak csak megfeketedett romokat találtak, innen a város török neve: Janik kala, azaz „égett város”.

A romos Győrt Bakith Pál szerb despota kapta zálogbirtokként a királytól. Fels Lénárd kapitány már 1537-ben megkezdte az újjáépítést, de igazán csak 1561-ben indult meg az építkezés. Az újra felépített Győrt olasz építőmesterek által tervezett városfal vette körül. Sok új épület épült reneszánsz stílusban. A török időkben Győr Bécset védő végvár volt.

A tizenötéves háború idején, 1594-ben miután a törökök megfutamították a Mátyás főherceg vezette felmentő sereget, gróf Hardegg Ferdinánd főkapitány föladta a várat, de a magyar és osztrák seregek Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg vezénylete alatt már 1598-ban visszaszerezték. Ezt a rövid időszakot leszámítva Győr földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően mentes volt a török uralomtól. A korszak új művészeti stílusa, a barokk így hamarabb elérte a várost, mint a keletebbre lévő településeket, ahová csak a török megszállás alóli megszabadulást követően jutott el. Ekkor alakult ki a városközpont barokk jellege.

Győr ezután virágzásnak indult, és 1743-ban szabad királyi városi rangot kapott Mária Teréziától. Kalmárok és iparosok költöztek a városba, és több szerzetesrend is megtelepedett, iskolák, templomok épültek, valamint kórház és kolostor is.

Napóleon 1809-ben a győri csata során a város mellett győzelmet aratott a magyar nemesi felkelés hadai fölött. A várost védő erődítményrendszer egy részét a francia katonák felrobbantották. Miután a város vezetése ráébredt, hogy a középkori védművek már nem felelnek meg céljuknak, és csak gátolják a város terjeszkedését, lebontották a városfalakat. Az 1830-as években Győr a közvetítő kereskedelem legfontosabb hazai állomása lett. Kereskedelmi szerepe akkor nőtt meg jelentősen, amikor beindult a gőzhajó-forgalom a Dunán, ám amikor 1861-ben megépült Budapest és Kanizsa közötti vasútvonal, újra veszített jelentőségéből. A város vezetése ipartelepítéssel próbálta ellensúlyozni ezt a veszteséget, majd megyei szerepét erősítendő 1886-ban törvényszéki börtön (ma a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesítése mellett döntött.

Az I. világháború után 1923 és 1945 között Győr, Moson és Pozsony k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegye, majd 1945 és 1950 között Győr-Moson vármegye székhelye. Az 1950-es megyerendezés óta Győr-Sopron megye székhelye, melynek neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye. A XX. században iparvárossá fejlődött ki, és az akkor kivívott jelentős szerepet máig őrzi.

A II. világháborúban rengeteg épület elpusztult. Az 1950-es és 1960-as években, a nagy lakótelepek építésének korában a régi épületekre, műemlékekre nem fordítottak kellő figyelmet. 1970-ben azonban megkezdték a városközpont felújítását. 1989-ben Győr barokk belvárosának rekonstrukciójáért elnyerte a műemlékvédelem Europa Nostra-díját.