Történelem

Egymásra és egymás mellé épült itt, és ma is látható a római kor, a középkor, a török hódoltság, majd a polgárosodás számos értéke, gótikus, reneszánsz, barokk kori lakóház, keresztény templom és mohamedán imahely, mecset és dzsámi, fürdő és középület.

A múlt öröksége a neolit korig vezet vissza. A terület mindig jó életfeltételeket kínált az itt letelepedett népcsoportoknak. Erről tanúskodnak a feltárt régészeti leletek. Sopianae (a római kori Pécs) városának és temetőjének régészeti kutatása több száz éve folyik. Az előkerült leletek alapján körvonalazódott a város és az ettől északra, a Mecsek hegység lejtőin elhelyezkedő temető területe.

Sopianae városának közössége a 4. században jelentős számú sírépítményt (kápolnát, sírkamrát, épített sírokat) emelt. Az emlékek mind építészetileg, mind művészetileg páratlan alkotások, amelyek 2000 óta az UNESCO világörökség részét képezik. 2007-ben készült el a Cella Septichora Látogató Központ, ahol a sírkamrák összenyitásával föld alatti régészeti lelőhelyen csodálható meg a Korsós sírkamra, a Péter-Pál sírkamra, a Nyolcszögű sírkápolna, a III., IV., XIX. és XX. számú sírkamrák.

A népvándorlás után, 1009 körül, Szent István püspökséget alapított Pécsett. A település gazdasági és kulturális nagyságának köszönhetően 1367-ben, Nagy Lajos király uralkodása idején, Orbán pápa aláírta az egyetem alapításának bulláját - így vált Pécs városa az első magyarországi egyetem székhelyévé. A Pécsi Tudományegyetem jelenleg is meghatározó szellemi, tudományos központ. A város fejlődése a gyáralapításokban is megmutatkozott: a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgonák világhírűvé váltak.

Tény, hogy Pécs városa inkább szellemi élete, kulturális, történelmi értékei, sajátos stílusa által vonzó. Méltán viselheti 2010-ben az "Európa Kulturális Fővárosa" címet.