Séta a vár alatt

A Szabadság térről indulva, a lejtős Buhim utcán juthatunk le Veszprém egyik legrégebbi városrészébe, a Buhim-völgybe, mely részben magába foglalja a középkori városnegyedet, a Sárszeget.

Sétánk szinte végig a Séd partján vezet, amely még a múlt század elején is meghatározó volt a város életében, mivel több malmot is forgatott, és a szűrcsapó, valamint a tobakos mesterek számára is biztosította az elengedhetetlen vízforrást. Maga a patak még az 1930-as években is inkább folyócska képét mutatta, a ma gyakran oly gyéren csörgedező érről nehéz elképzelni, hogy a Vár alatt még csónakázni is lehetett rajta. A Séd elnevezés mellett a középkori iratokban többször említik Sárvíz néven, innen eredhet a városrész korabeli Sárszeg elnevezése.

A Buhim utca végén nyíló kis térnél balra fordulva a Deák Ferenc utcára jutunk, melynek bal oldalán, az egymáshoz simuló házak között vezet az Óváros térre a középkori eredetű keleti Ostrom lépcső. Az utcán sétálva a múlt és a jelen képei váltakoznak előttünk. Az utóbbi években a Vár alatti városrész egyre inkább a helyi jómódú polgárság kedvenc lakhelye lett, a megkopott, leromlott házak sorra újulnak meg, ám itt-ott még találkozhatunk a szocializmus alatt betelepített nehéz sorsú emberek koránt sem kellemes képet nyújtó házaival.

Új színfolt a Deák Ferenc utcában épülő lakópark, amely zsúfoltságával akarva-akaratlan középkori emlékeket idéz. Az utca végén kis hídon kelünk át a Séden, s balra kanyarodva a város egyik legrégebbi, a középkorból megmaradt - ma vendéglőként működő - malma mellett haladhatunk el. E malom már 1593-as török ostromot ábrázoló rézmetszeten is feltűnik. A szomszédságában található kis teret barokk stílusú kapuk szegélyezik, külön kocsi- és gyalogbejáróval. Az Úrkúti malom mellett csábít minket a Séden átívelő kis híd, de folytassuk inkább sétánkat a patak folyásirány szerinti bal oldalán, végig az Úrkúti sétányon, a Várhegy keleti oldalán, a földig hajló lombú fűzfák alatt. A helyi köznyelv Szerelem-szigetnek nevezi e romantikus, hangulatos sétányt, ami 1970-es évekig, a malomárok betemetéséig ténylegesen sziget volt. Aki egyszer végigballag rajta, bizonyára megérti, miért kötik a szerelem szóhoz a veszprémiek a város ezen részét.

A kaviccsal felszórt sétaút felé boruló szomorúfűzek lombkoronája között a Vár keleti oldala látszik. A felénk tornyosuló hegyoldalon mindaz előbukkan a várból, amit belülről a súlyos épülettömbök eltakarnak. A volt piarista gimnázium ezerszemű hátsó homlokzata mellett az Érseki Palota nagy erkélye uralja a látványt, a várban álló templomok tornyai tűhegyesen merednek az ég felé. A sétány végén, a Séd hídján átkelve, a Tobak utcán, a Benedek-hegy fű és vadvirág benőtte sziklái alatt sétálva elérkezünk a következő átkelőig, ahol a patak a hegyet szinte teljesen alámosva a sziklák alatt-mellett kanyarog.

A Tobak utca végén balra kanyarodva jutunk a Margit térre, ahol Veszprém újabb Árpád-kori emlékére bukkanunk. A Margit-romok egészen a XIII. századba, IV. Béla király idejébe repítenek minket vissza. Ebben az apácakolostorban töltötte második honalapító királyunk később szentté avatott lánya gyermekkorát. A Szent Katalin apácakolostor alapítási ideje 1239-40-re tehető, ám már a török korban szinte teljesen elpusztult. Csupán a kolostor templomának falai láthatók, maga az egykori épületegyüttes a romok melletti füves tér alatt fekszik. A középkori város Szent Katalin-szegében járva folytassuk sétánkat immár a Benedek-hegy nyugati oldala mellett! Az újabb Séd-hídon átkelve a Kollégium utcába jutunk, amelynek elején, a Séd partján álló - nemrég teljesen felújított -, későbarokk eredetű lakóház valaha tímárműhely volt.

A várra feltekintve István és Gizella szobrában, a Körmendy-házban, a Nagyszeminárium épületében gyönyörködhetünk. A szűk Kollégium utca végén a Patak tér, Veszprém koraközépkori piac és vámszedő helye vár minket. Jobbra fordulva kijuthatunk a Jókai utcára, ahonnan elsétálhatunk az Állatkert, avagy a belváros felé, balra kanyarodva, a Vár alatti lépcsősoron pedig a Benedek-hegyre kapaszkodhatunk fel. A lépcső mellett este kandeláberek világítanak, sejtelmes félhomályba borítva a Vár olykor félelmetes szikláit.

A lépcső tetején balra fordulva a már sokat emlegetett Benedek-hegyre érünk, melynek végében, a kőkereszt mellől körültekintve valóban elragadó panoráma vár bennünket. Bármilyen furcsa is, a hegyet a XVI-XVII. században, az itt állomásozó török csapatok temetőnek használták. Innen, mintegy madártávlatból pillanthatunk a városra, délre a vár magasodik, keletre a Viadukt feszes íve, a Szent László templom látszik, északra a Bakony sötét vonulata bukkan fel, keletre pedig a XX. századi Veszprém lakótelepeit láthatjuk. A hegyről visszasétálva, ha felkapaszkodunk a lépcsőn, még egyszer végigsétálhatunk a Vár utcán, és visszajuthatunk utunk kiindulópontjához, a Szabadság térre.