A Szabadság teret a Rákóczi utca köti össze a város régi piacterével, a mai Óváros térrel. A XVIII-XIX. századi épületekkel övezett utca maga is az óvároshoz tartozik, jobbra-balra kisebb utcák, sikátorok vezetnek innen a Vár alatti városrészbe.
A Rákóczi utca épületei között megtaláljuk Francsics Károly, naplóíró borbély lakóházát és Auer Lipót világhírű hegedűpedagógus házát - Rákóczi u. 4. -, s mellette láthatjuk a Fekete Sas Patikát. A város jelenlegi főtere hangulatilag egységes, ám építészetileg eklektikus képet mutat. Az utca bal oldalán egymás mellett XVIII. századi copf-stílusú épületek láthatók, közöttük a zirci cisztercita rend által épített Pósaház, mely jelenlegi nevét egykori tulajdonosáról, Pósa Endre könyvkereskedő-nyomdászról kapta. A tér jobb oldalán a szecesszió korában született házak homlokzatának lágy vonala éles ellentétben áll a korábbi századok markáns, szigorú építészeti hagyományaival. A régi piactér lassan visszanyeri agóra jellegét, a kávéházak teraszán, a Lugossy Mária által tervezett millenniumi emlékmű körül sorakozó padokon délutánonként egyre több veszprémi és főként látogató ül le beszélgetni, nézelődni vagy a nemzetközi rangú férfi kézilabdacsapat meccseit megvitatni.
A tér északkeleti sarkán hangsúlyos tömbként jelenik meg a Városháza, mely 1896-ban Egyházmegyei Alapítványi Hivatalnak épült. A romantikus stílusú épület felújított állapotában valóban a város büszkesége. A romantikus hangulatú Ányos utca lépcsőinek tetején áll R. Kiss Lenke alkotása, a Korsós lány, melyet a helyi szájhagyomány csak Zsuzsi szobornak nevez.
Ha a veszprémieket városuk szimbólumáról kérdezzük, bizonyosan a vár kapujában álló Tűztoronyra szavaznak. A Tűztorony eredetileg a várkaput védő toronynak épült, s már a 16. századi várfelmérési rajzokon is látható. A torony túlélte a török háborúkat, Heister osztrák generális 1704-es veszprémi dúlását, és elkerülte Lipót császár várlerombolási rendelete is. Az 1810-es földrengés folyamán azonban annyira megsérült, hogy a helyi hatóság lebontását fontolgatta. A veszprémi nemesség azonban közbelépett és megmentette a sok csatát látott építményt, s a város híres vízépítő mesterét, Tumler Henriket bízták meg a tervek elkészítésével. Tumler a rekonstrukció mellett új Fecskendőházat - tűzoltószertárt - is tervezett, s ez az 1817-ben elkészült épület lett egyben az új Városháza (1885-ig) is. A vigyázótorony így lett tűztorony. Ekkor vált a város jelképévé, és a lakók gondját is viselik híres épületüknek, 1891-ben ismét felújítják. A kívül-belül megszépült torony egészen az 1950-es évekig töltötte be tűzvédelmi szerepét. Ma a város legszebb kilátóhelye, s egyben óratornya, mely óránként Csermák Antal verbunkos zenéjét játssza. A hozzá kapcsolódó bástya falain belül tekinthető meg Veszprém nevezetes polgárainak pantheonja. Nem elhanyagolható tény, hogy a Tűztorony a Vár egyetlen látogatható középkori erődítmény-részlete. Az egykori Városháza tetőfelépítményén láthatjuk Veszprém címerét, a kivont kardú lovast ábrázoló domborművet. A később Ipartestületi Székháznak használt Fecskendőház oldalában áll Nepomuki Szent János, valamint Szent Flórián szobra.
A veszprémi vár középkori kapujának maradványaira épült eklektikus stílusú házban ma a Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény termei találhatók, melynek falában még látszanak az évszázados erődítmény lépcsői is. Az Óváros térről a várba sétálva érünk az 1936-ban épült Hősök Kapujához, mely az első világháború áldozatainak állít emléket. A kapun belépve már a várban - a Vár utcában - találjuk magunkat. A látvány valóban utca jelleget tükröz, s aki középkori várrendszert remél felfedezni a veszprémi várban, az bizony csalódik. A 150 évig tartó török-magyar háborúk során Veszprém folyamatosan végvárként élte életét, többször cserélt gazdát. A XVIII. századi konszolidáció során a város fokozatosan visszanyerte megyeszékhely jellegét, s mint püspöki székhely, újra fontos egyházi központ lett. (A XVII. században a megyegyűléseket általában Pápán tartották, s ebben a korszakban a veszprémi püspök is Sümegen lakott.) A vár épületein látszik Veszprém egyházi jellege, polgári ház alig található benne. A nagyrészt a XVIII. században épült hatalmas házak elnyelik a Vár belső terét - szűk utcává alakítva azt -, csupán az Érseki Palota előtt nyílik ki előttünk a Szentháromság tér. (Pedig a vár monumentális épületegyüttes, hosszúsága 360 méter, s a várfalak között mért legnagyobb szélesség megközelíti a 100 métert, ám ez a beépítések miatt nem érzékelhető.)
A Várkapun túl aprócska tér; a vadszőlős falon Lugossy László fotocellás elven működő ivókútja, előtte kis pad, ahova le lehet ülni, hogy megnézzük a Tourinform irodában (Óváros tér 2.) kapott prospektusokat, térképet. A régi iroda emeletes, kedves épületét a Havranek doktor által késő-barokk stílusban emeltetett ház követi, amely ma a Megyei Közművelődési Intézet épülete. Vele szemben, a Simoga-ház kapualjában nyílt meg a Csikász Galéria, melynek kiállításai egész évben látogathatók. Ugyanitt juthatunk fel a Tűztoronyba. Belső udvarában, a bástyakertben láthatjuk a már említett Veszprémi Panteont. A szűk Vár utcán haladva jobb oldalon, az ügyészség falán két tábla: az egyik Batsányi Jánosnak, a zaklatott életű magyar költőnek állít emléket, aki itt Veszprémben, a piarista gimnáziumban tanult, a másik Brusznyai Árpád tanárnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjának emlékét őrzi. Kerítésfalával támaszkodik az ügyészség házának a XVIII. században épült egykori piarista gimnázium (később, 2008-ig a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola) ma üresen álló, kívülről sajnos nagyon elhanyagolt épülete.
Szemben vele látható az oroszlánfejdíszes Megyei Bíróság és egykori várbörtön. Sétánkat folytatva, jobbra a Piarista templomot, és a püspöki alkalmazottak házát látjuk, majd a Szentháromság terére érkezünk. Az utca egyenes vonalát megtörő Dubniczay-féle, eredetileg kanonoki ház mellett, aprócska parkban állították fel a Vetési Albert reneszánsz veszprémi püspök korából származó, úgynevezett Vetési-kő másolatát, melynek faragott díszítései között megtaláljuk a püspök címerét is. Ma a kőmásolat a Laczkó Dezső Múzeumban tekinthető meg.
Eddig nem beszéltünk a vár kockaköves utcájáról, ám a Szentháromság térhez érve mindenféleképpen meg kell említenünk, ugyanis a fekete bazaltkövek mellett világos kockakövek jelzik az egykori belső vár falait. Mint a legtöbb vár, úgy a veszprémi is belső és külső várból állt. A talpunk alá simuló fehér kövek a belső vár háromtornyos kapujának (ami Veszprém megye címerébe is bekerült), valamint a kaput védő barbakán bástyának helyét jelzik.
A térre lépve a vár szívébe érkezünk. Balra a már említett Dubniczay-ház emelkedik, nagyszabású felújítása 2006-ban fejeződött be, új funkciót kapott: jelenleg a László Károly Gyűjtemény és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteménye, a Tegularium tekinthető meg a gyönyörű barokk épületben. Tovább haladva mellette áll a Bíró-Giczey-féle kanonoki ház, a Ferences rendház és templom. (A kanonoki házak építtetőjük nevét viselik, akik mint az egyházi arisztokrácia tagjai, a püspöki székhely központjában építtették fel házaikat.) A Bíró-Giczey Hát ad otthont a 2011-ben nyílt Szaléziánum- Érsekségi Turisztikai Központnak. Az érdeklődők a XVIII. századi házat bebarangolva pazar barokk falfestményekben gyönyörködhetnek, valamint közelebbről megismerhetik a liturgia tárgyait. Az üvegpadlós gyógynövényes kiállítótérben és a kertben gyógynövényes ágyások között sétálhatnak. Bepillanthatnak egy hegedűkészítő-mester munkájába, megpihenhetnek a tea-és kávéházban, a gyerekek pedig kipróbálhatják képességeiket a kézműves-foglalkoztatóban.
A tér két legfontosabb, látványában is monumentális épülete az Érseki Palota valamint a Szent Mihály Székesegyház. Az Érseki Palota hatalmas fehér épülettömbje az egyház és az építtető, Koller Ignác veszprémi püspök egykori gazdagságát, hatalmát hirdeti. Az 1776-ban elkészült palota terve Fellner Jakab munkája. Az E-alaprajzú épület karéjosan visszametszett sarkai, az erkély fölött emelkedő timpanon - rajta Koller püspök címerével -, a párkányon álló váza virágfüzéreit tartó angyalok, a bástyaszerűen kiugratott oldalszárnyak mozgalmassá teszik az épületet. A palota a vár alól is káprázatos látványt nyújt, a várfalakra támaszkodó hatalmas hátsó erkély mintha az egész épületet tartaná.
Itt, a vár belső részében találhatjuk Veszprém néhány Árpád-kori emlékét. A barokk Nagypréposti Ház és az Érseki Palota között bújik meg a XIII. században épült a Gizella-kápolna. Bár a veszprémi hagyomány Gizellához köti nevét, valójában semmi köze az első magyar királynéhoz. Az eredetileg kétszintes kápolna a török korban majdnem teljesen elpusztult, később többször is felújították, és az új Püspöki Palota építésekor szinte egészen elbontották. Mai töredékes állapotában is felemelő élményt nyújtanak középkori falfestményei - melyek a tizenkettőből hat apostolt ábrázolnak -, valamint a keresztboltozatos szentély és a szép zárókövek.
A Nagypréposti Ház mellett, a székesegyház mögött a vár egykori kiskapujának helyén meredek lépcső vezet a Benedek-hegy felé, de ne induljunk még! Nézzük meg a Padányi Bíró Márton püspök által 1750-ben készíttetett Szentháromság szobrot! Szentjei között feltűnik Szent Márton, az építtető püspök védőszentje, Szent István, Szent Imre, Szent György és Mária Magdolna is, és az emlékművön megtalálható építtetőjének családi címere. A Nagypréposti Ház előtt a negyven méter mély Várkútba pillanthatunk, melyet 2002-ben régészetileg feltártak, és egyben fel is újítottak.
Veszprém székesegyháza tökéletesen példázza városunk sorsát, történelmét. Az István király által 996-ban alapított - az országban első - veszprémi püspökség székesegyháza az okiratok szerint már 1001-ben itt állt, a vár északi részén. A templomot Gizella, első magyar királyné alapította, s mivel ezáltal ő volt a kegyúrnője, később fenntartását is segítette adományaival. Ezek után a mindenkori magyar királyné lett a veszprémi Szent Mihály Székesegyház kegyúrnője, s ennek köszönhető, hogy a magyar királynék koronázási joga a veszprémi püspökre szállt. Ezért is nevezhetjük Veszprémet a királynék városának. Az eredetileg román stílusban épült templomot a XIII. században feldúlták Csák Péter főúr csapatai, s később a XIV. században is leégett. A török időkben osztozott a város sorsában, a számos ostrom alatt szinte teljesen elpusztult, s a Rákóczi-szabadságharc sem kerülte el, 1704-ben Heister császári generális katonái gyújtották fel. A viharos történelmet megélt székesegyház újjáépítése Esterházy Imre püspök nevéhez köthető. Az 1723-ban, barokk stílusban helyreállított templom szinte a romokból épült fel, s lett újra az egyházmegye első számú temploma. Jelenlegi neoromán stílusát az 1910-es teljes átépítés során nyerte el. A templom középkori maradványai láthatók kibontva a déli és északi hajófalon. Ma is látogatható háromhajós román-gótikus altemploma, amely egyben több veszprémi püspök végső nyughelye, és ide került első királynénk karcsont ereklyéje, amit Passau ajándékozott az érsekségnek.
A székesegyház északi oldala mellett találjuk Veszprém talán legrégibb középkori épületét, a Szent György-kápolnát. A kápolna építésének pontos idejét nem tudjuk, de a XX-XI. századra tehető, és Szent Imre legendája szerint első királyunk fia ebben, az akkor még körkápolnában tette szüzességi fogadalmát. A XIII. században nyolcszögletűvé átalakított épületben őrizték hosszú évszázadokon keresztül Szent György fejereklyéjét.
A kápolna előtt álló szobor Szent Imre herceget ábrázolja, amint a legyőzött tisztátalanságot jelképező sárkányon állva egyik kezében kardot, a másikban liliomot tart. A székesegyházzal szemben áll a XVIII. században épült Ferences templom és a rendház - ma Szent Ferenc Papi Otthon. A Gizella Királyné Múzeumnak helyt adó Tejfalussy-ház 1772-ben épült. A múzeum egyházi eredetű műkincseket őriz, és gazdag kőtára van. A Veszprémi Akadémiai Bizottság épülete, a hajdan volt Dravecz-féle ház kívülről csupán egy a sok XVIII. századi épület közül, de belül szép, délies hangulatú kis kerttel rendelkezik, ahonnan egyedülálló kilátás nyílik a Jeruzsálem-hegyre. A házak sorát legkorábbi barokk épületünk, a Körmedy-ház zárja. Átellenben a Nagyszeminárium eredeti copf stílusából csak a díszes gyalogkapu maradt meg.
Hosszú sétánk végén elérkeztünk hát a vár északi fokára, ahonnan ismét megéri körülnézni. Az 1938-ban, Ispánky József által készített Szent István és Boldog Gizella szobrok mellett kitekintve a régi óváros házaira, girbe-gurba utcáira pillanthatunk, balra láthatjuk a Viadukt kettős ívét, jobbra a Benedek-hegy hol kopasz, hol repkény borította szikláit, a messze távolban pedig a Bakony sötétlő vonulatait.
Veszprém a szelek és a harangok városa, a hagyomány szerint ha nem fúj a szél, akkor épp harangoznak. A város ezen pontján azonban mindig fúj - lengedez, süvít - a Bakonyból lezúduló szél. Egy évezredes, sok-sok vihart megélt vár fokán állunk, mögöttünk a vár romantikus hangulata, előttünk a 11. századból származó óváros: a múlt összegyúrva a jelennel.
Kövessen minket