Taródi István 1945-ben, 20 évesen, szülei telkén kezdte építeni első várát. Ez egy nyolc méter magas favár volt, amit használt faanyagokból állított össze, és egy év alatt be is fejezett. Elhatározta, hogy ha sikerül a Lövérekben telket vennie, akkor lebontja a favárat, és immár a saját telkén állítja fel újra.
1951 május elsején vásárolta meg azt az ingatlant, amin most a vára áll, és hamarosan átköltöztette rá a favárat. Az építményt felkockázott hulladék deszkákból készített zsindellyel fedte be.
Az 1950-es évek végétől, majd főleg a hatvanas években több nagy, országjáró kerékpártúrára indult azzal, hogy megtekinti a magyarországi várakat, és tanulmányozza a középkori várépítészetet. 1959 őszén úgy döntött, hogy a favárat kővárral váltja fel, és még a télen kiásta a lakórész alapjait. Ettől fogva éveken át tartó munkával, apránként elbontotta, és kőépítménnyel váltotta fel a favárat. 1962-ben nézte meg a somoskői várat, és ekkor döntötte le, hogy ő is olyan várat akar, amelynek kerek tornyai vannak. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. A várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be - döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de aztán nem bírta abbahagyni.
A vár alapterülete mintegy 4300m²; a legmagasabb torony húsz méter magas. Taródi törekedett a középkori várakban megszokottakhoz hasonló helyiségek kialakítására, így van az épületegyüttesben kút, lovagterem és borház is. A várba szabályos felvonóhídon juthatunk be, a tornyokba csigalépcsőkön kapaszkodhatunk fel. Az emeleti részen az építő által berendezett kiállítást tekinthetnek meg az ide látogatók.
A várkert
A vár előkertjében örökzöld növények nőnek – közöttük mintegy két tucatnyi, hazánkban egzotikus ritkaságnak számító fajta. A gneiszen kialakult, savanyú talajon nagyon szépen díszlik a szelídgesztenye: a kertben több fa vadon, magától eredt meg. A szelídgesztenye a Taródi család családfája is: a tizenkét törzs a család tizenkét tagját jelzi. Számos további növény is szimbolikus jelentést hordoz. „1951. május 1-jén láttam meg a helyet, ahol a várat felépítettem. Így a május a várnak a hónapja” – írja Taródi István. Mivel az építő és több családtagja is ekkor ünnepli születésnapját, tömegesen telepítették a májusban nyíló rododendronokat, amelyek mellett a tündérkürt és egy tűzpiros virágú japán cserje is a májusi tavaszt köszönti.