A művészettörténet „Sopron nagy festője”-nek, ”az akvarell klasszikusa”-nak nevezte el Horváth Józsefet (1891–1961), akit a szeretett város és az emlékezés utólag tisztelt meg a Soproni előnévvel. Nem a város szülötte, de az itt leélt, munkában töltött művészélet igazi sopronivá tette. Soproné az életműve is, melynek legszebb akvarelljeiből szerveződött ez az állandó kiállítás. A festőművész a Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán tanult. Műfajteremtő mestere lett választott festési módszerének, az akvarellnek. Életművének érdeme, hogy a vízfestést az olajfestészettel egyenrangúvá emelte. Mondanivalóját a festői naturalizmus nyelvén fejezte ki. Témáiban mély emberi érzések kifejezésére, technikájában az anyag életre keltésére törekedett. Minden témakörben maradandót alkotott, de hírét és szakmai sikerét páratlan akt- és zsánerképeinek köszönhette. Ezekben teljesedett ki az őt mindenki mástól megkülönböztető művészi teljesítménye, melynek - ma már tudjuk - sem elődje, sem követője nem akadt. Hagyatékát, amelyből özvegye formált emlékmúzeumot, a soproni Caesar-házban őrzik.
Kövessen minket