Orsolya tér

Szabálytalan négyszög alakú, zárt hatású tér a Fő tértől délre. Első említése 1428-ban Salzmarkt (Sópiac) néven szerepel. Később a mészárszékek kerültek ide. 1747-ben az orsolyita apácák a téren zárdát, iskolát és templomot létesítettek; innen kapta mai nevét. Az 1945. évi bombázás a hangulatos teret feldúlta, és az ott álló szép épületek  közül a Lunkányi-házat és Gyóni Géza házát a téren álló szép Mária kúttal együtt elsodorta.

A rendháznak otthont adó épületet, az eredetileg a XVII. században épült barokk lakóházat 1747-ben vették meg az Orsolya-rendi apácák kolostor céljára. 1752-ben a szomszédos ház is a tulajdonukba került. E két ház összekapcsolásával és átépítésével jött létre a kolostor, majd a templom is. A mai kétemeletes együttes az 1860-as években alakult ki. A tervek elkészítésével a tehetséges, fiatal soproni építészt, Handler Nándort bízták meg. A zárda oratóriumtermében a Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény Kiállítása látható.

A rend nővéreinek Sopronba való érkezése előtt már megépült itt egy egyszerű kis templom, amely később egy kis fatornyot kapott. Az 1800-as évek közepén Széchenyi Emilia grófnő gyűjtést szervezett, hogy egy új templomot építhessenek. Az új romantikus-neogótikus templom Handler Frigyes tervei szerint épült fel Handler Nándor művezetésével. Hild Károly margitbányai kőből faragta a homlokzat gyönyörű kőfaragványait. A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett új templomot 1864. augusztus 28-án szentelte fel Simor János, győri püspök.

Az iskola helyén eredetileg két barokk lakóház állt, amelyet az orsolyita apácák megvásároltak, majd később részben leromboltattak, és a zárda és a templom munkálataival egy időben (Handler Nándor tervei alapján) kétemeletes iskolát építettek a helyére. Az iskola játszóudvarát az egykori várfal tövében alakították ki. Az épületből zárt folyosó vezet a csillagvizsgáló céljára készült neogótikus toronyba. Pincéjében római épület maradványaira bukkantak 1954-ben.

A tér figyelemre méltó épülete az egyemeletes lábasház, amely az Új utca és a Szent György utca találkozásánál áll. 1945 tavaszán egy légitámadás alkalmával a légnyomás miatt levált a házról a vakolat, és akkor rajzolódtak ki az árkádok. Az épület 1777-ig a város tulajdonához tartozott. Földszintjén mészárszékek sorakoztak, emeletén szolgálati lakások és az iskola kapott helyet. A földszinti árkádokat valószínűleg a XIX. század közepén falazták el. Az épület földszintjének déli oldalán keresztboltozatos folyosó húzódik. Ez a folyosó 6 változó szélességű nyílással kapcsolódik a térhez. A lábasházban időszakos kiállításokat rendeznek.

A XVIII. század második felében Harka községbe tévedt egy ferences barát, akit a falu protestáns lakói ok nélkül bántalmaztak. A Mária-kút engesztelésül készült, amelyet a harkaiak a ferences rendnek adományoztak. Eredetileg az egykori ferences, majd bencés kolostor udvarán állt, és csak az 1930-as években hozták a jelenlegi helyére, az Orsolya térre. A kút hengeres talapzaton álló félgömb alakú, lecsüngő fonatokkal díszített vízmedence, a bombázások alatt súlyosan megsérült, ezért azt a megmaradt kőanyag felhasználásával Szakál Ernő faragta újra.