A Fő tér közepén álló Szentháromság szobor a magyarországi barokk szobrászat egyik legértékesebb alkotása. A szobrot az 1695-1701 között tomboló pestisjárvány elmúltával az azt túlélő Késmárki Thököly Éva Katalin és férje, Löwenburg Jakab emeltette fogadalmi emlékműként. Az adományozók térdeplő alakjai ott láthatók az adományozásról számot adó latin nyelvű felirat két oldalán.
A virágfüzérekkel és puttókkal díszített csavart oszlop lábánál a Szűzanya áll szentekkel körülvéve, a korinthoszi oszlopfőt pedig a Szentháromság koronázza. A szobor azért is különleges, mert egész Közép-Európában itt állítottak először kültéri csavart oszlopot. Ilyen díszítőelemet korábban csak épületbelsőkben alkalmaztak.